Üzemóraszámlálók

A mechanikus számlálós üzemóraszámláló olyan alkalmazásoknál célszerű, ahol a cél a helyszíni, közvetlen leolvasás. Előnye, hogy egyszerűen értelmezhető, nem igényel külön kommunikációs kapcsolatot, vezérlőprogramot vagy adatgyűjtő rendszert.

Ha az üzemeltetéshez elegendő, hogy a karbantartó személyzet időszakosan leolvassa a kijelzett üzemórát, a mechanikus megoldás jól használható. Ha viszont a rendszer távoli adatgyűjtést, automatikus naplózást, felügyeleti rendszerbe való integrációt vagy karbantartási riasztást igényel, akkor a tervezés során külön vizsgálni kell, hogy szükség van-e más mérési, kommunikációs vagy vezérléstechnikai megoldásra.

A helyes bekötés alapja, hogy az üzemóraszámláló csak akkor működjön, amikor a felügyelt berendezés is ténylegesen működik. Ezt általában olyan vezérlőjelről célszerű megoldani, amely egyértelműen az üzemi állapotot jelzi.

Nem megfelelő megoldás, ha a számláló állandó tápfeszültséget kap, vagy olyan pontra van kötve, amely készenléti állapotban is aktív. Egy motor, szivattyú vagy ventilátor lehet feszültség alatt anélkül, hogy ténylegesen üzemelne. Ilyen esetben a számláló túl magas értéket mutat, és a karbantartási ciklusok nem a valós igénybevételhez igazodnak.

Gyakorlati megoldás lehet például a kontaktor segédérintkezőjéről, üzemi visszajelzésről vagy olyan vezérlőpontról történő működtetés, amely csak a tényleges üzem alatt aktív. A konkrét bekötést mindig a berendezés kapcsolási rajza és az adott üzemóraszámláló műszaki adatlapja alapján kell meghatározni.

A megfelelő üzemóraszámláló kiválasztását mindig a vezérlési környezetből kell kiindítva érdemes meghatározni. Elsőként azt kell tisztázni, hogy milyen feszültségszintről kap működtető jelet a készülék. Ha a vezérlés 24 V AC környezetben működik, akkor ehhez illeszkedő üzemóraszámlálót kell választani; ha a számláló közvetlenül 230 V AC vezérlőkörhöz kapcsolódik, akkor 230 V AC kivitel szükséges. A hibás feszültségválasztás nemcsak működési problémát okozhat, hanem a készülék károsodásához vagy pontatlan üzemidő-nyilvántartáshoz is vezethet.

A következő döntési pont a beépítési környezet védettségi igénye. Vezérlő- vagy elosztószekrényen belüli, védett térben az IP20-as kivitel megfelelő lehet, amennyiben maga a szekrény biztosítja a szükséges érintésvédelmi és környezeti védelmet. Ha azonban a számláló olyan helyre kerül, ahol por, fröccsenő víz, nedvesség vagy kedvezőtlenebb üzemi környezet is előfordulhat, akkor magasabb védettségű, például IP54-es kivitel alkalmazása indokolt. Az IP-védettséget nem önmagában kell értékelni, hanem a tényleges beépítési hely és a környezeti terhelés alapján.

Fontos szempont a beépítési mód is. A sorbaépíthető üzemóraszámláló előnye, hogy könnyen illeszthető szabványos vezérlő- vagy elosztószekrénybe, a kapcsoló-, védelmi és vezérlőkészülékek mellé. Ez rendezett szerelést, áttekinthető vezetékezést és egyszerűbb karbantartást tesz lehetővé. Különösen akkor előnyös ez a kialakítás, ha a számláló nem külön kezelőpanelen, hanem a vezérlőáramkör részeként kap helyet.

A leolvasás módját is a rendszer igényeihez kell igazítani. A mechanikus kijelzésű üzemóraszámláló olyan alkalmazásoknál célszerű, ahol elegendő a helyszíni, közvetlen leolvasás, és nincs szükség távoli adatgyűjtésre vagy automatizált naplózásra. Ez egyszerű, átlátható megoldás karbantartási célú üzemidő-követéshez. Ha viszont az üzemeltető központi felügyeleti rendszerbe szeretné integrálni az adatokat, akkor már a tervezés során vizsgálni kell, hogy szükség van-e más mérési, kommunikációs vagy vezérléstechnikai megoldásra.

A kiválasztás egyik legfontosabb műszaki feltétele, hogy az üzemóraszámláló valóban a berendezés üzemi állapotát mérje. Nem megfelelő megoldás, ha a számláló állandó tápfeszültségről működik, mert ilyenkor nem a tényleges működési időt, hanem a bekapcsolt vagy készenléti állapot idejét rögzíti. A számlálót olyan vezérlőjelhez, például kontaktor segédérintkezőjéhez vagy üzemi visszajelzéshez célszerű kapcsolni, amely csak akkor aktív, amikor a felügyelt motor, szivattyú, ventilátor vagy egyéb berendezés ténylegesen működik.

Ezek a szempontok együtt döntik el, hogy az adott üzemóraszámláló alkalmas-e a feladatra. A megfelelő feszültségszint, a beépítési környezethez illeszkedő IP-védettség, a praktikus szekrényes kialakítás, a megfelelő leolvasási mód és a pontos üzemi jel együttesen biztosítja, hogy a számlált üzemóra valós karbantartási és üzemeltetési adat legyen, ne pedig félrevezető mérési eredmény.

Az üzemóraszámláló akkor működik üzembiztosan, ha a beépítési környezet megfelel a készülék védettségének, a tápfeszültség a kivitelhez illeszkedik, és a számláló csak valós üzemi állapotban kap működtető jelet.

Vezérlőszekrényes környezetben a készülék védettségét a szekrény kialakításával együtt kell értékelni. Porosabb, párásabb vagy gépközeli környezetben nagyobb figyelmet kell fordítani a védettségre, a szerelési hely hozzáférhetőségére és a vezetékek mechanikai védelmére. A pontos alkalmazhatóságot mindig a konkrét termék műszaki adatlapja alapján kell ellenőrizni.

Az üzemóraszámláló a karbantartási terv egyik legegyszerűbb, de fontos adatforrása. Segít elkerülni, hogy egy berendezést túl későn ellenőrizzenek, de azt is, hogy indokolatlanul gyakran állítsák le karbantartás miatt.

Az üzemóra alapján végzett karbantartás különösen ott előnyös, ahol a berendezés igénybevétele változó. Egy időszakosan működő gép és egy folyamatos üzemben dolgozó berendezés karbantartási igénye nem azonos, még akkor sem, ha ugyanannyi naptári idő telt el az előző ellenőrzés óta. Az üzemóraszámláló ezt a különbséget teszi követhetővé.