Szigetelőanyagú tokozatok

A hibák tipikusan ott jelentkeznek, ahol a tényleges környezeti igénybevétel és a kiválasztott tokozat paraméterei nincsenek összhangban. Beltérinek minősített, de valójában párás vagy hőingadozásnak kitett helyeken például rendszeresen megjelenik a kondenzáció, ami hosszú távon a kötési pontok korróziójához vezet. Kültéri telepítésnél az UV-terhelés és a hőciklusok az anyag öregedését gyorsítják, különösen nem megfelelő alapanyag esetén. Ipari környezetben ehhez társul a mechanikai igénybevétel és a szennyeződés, amely a nem megfelelő tömítettségű kialakításnál közvetlenül bejut a tokozatba.

Az IP-védettség meghatározása nem egyszerű megfelelőségi kérdés, hanem az üzemi környezet elemzésének eredménye. Az IP44 szintű védelem jellemzően csak beltéri, korlátozott nedvességterhelés mellett elfogadható. Amennyiben poros vagy nedves technológiai környezet jelenik meg, az IP65 gyakorlatilag minimális követelménynek tekinthető. Magasabb vízterhelés, például mosott ipari környezet vagy kültéri szerelés esetén az IP66–IP67 tartomány válik indokolttá. A különböző védettségi szintekhez tartozó tokozatkialakítások – az egyszerű elágazódobozoktól a tömített ipari házakig – jól elkülönülnek a gyakorlatban is, azonban a névleges IP-érték csak akkor teljesül, ha a teljes rendszer (fedélzárás, tömítés, kábelbevezetés) ezt konzisztensen biztosítja.

Az ABS és a polikarbonát közötti választás alapvetően mechanikai és környezeti igénybevétel kérdése. Az ABS megfelelő megoldás stabil, beltéri környezetben, ahol nem jelentkezik UV-terhelés vagy jelentős hőingadozás. Ipari vagy kültéri alkalmazásoknál azonban a polikarbonát előnyei egyértelműek: nagyobb ütésállóság, jobb hőállóság és hosszabb élettartam kedvezőtlen körülmények között. Az IP67 védettségű polikarbonát házak tipikusan ilyen alkalmazási területekre készülnek, ahol a tokozat nemcsak védi a rendszert, hanem annak mechanikai integritását is biztosítja.

A tokozat méretezése nem redukálható a készülékek geometriai befoglaló méretére. Figyelembe kell venni a vezetékezés szerelhetőségét, a minimális hajlítási sugarakat, valamint a hőtermelést is. Alulméretezett tér esetén nő a szerelési hibák valószínűsége, romlik a hőelvezetés, és gyakran kompromisszumos kábelbevezetési megoldások születnek. A megfelelő méret kiválasztása ezért mindig tartalmaz tartalékot, különösen akkor, ha a rendszer későbbi bővítése várható. A rendelkezésre álló méretlépcsők – a kis méretű dobozoktól a nagyméretű ipari tokozatokig – ezt a tervezési szabadságot biztosítják.

A tokozatok tényleges védettsége a legtöbb esetben a kábelbevezetéseknél sérül. A nem megfelelő méretű vagy típusú tömszelence, az utólagosan kialakított, pontatlan furatok, illetve a tömítések hiánya mind a névleges IP-érték csökkenéséhez vezetnek. Ez különösen kritikus kültéri vagy ipari környezetben, ahol a nedvesség és por közvetlenül a villamos kötéseket éri. A gyári kialakítású flansnyílások, illetve a szabványos kábelbevezető rendszerek alkalmazása ezért a tervezés szerves része kell legyen, nem pedig utólagos kiegészítés.